Külföld

Recesszióba kerülhet az olasz gazdaság a 2018-as választások után

Londoni pénzügyi elemzők kongatják a vészharangot

Londoni pénzügyi elemzők szerint az olasz gazdaság olyan rossz állapotban van, hogy ha a lehetséges negatív forgatókönyvek közül csak néhány megvalósul, az is recessziót okozhat, megkérdőjelezve Olaszország jövőjét az euróövezetben.

Az egyik tekintélyes londoni gazdasági-pénzügyi elemzőműhely, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) az olasz választásokról összeállított hétfői helyzetértékelésében kiemeli: sokan attól tartanak, hogy a populista pártok előretörése nyomán Olaszország kormányozhatatlanná válik, de ezzel az aggodalommal szembeszegezhető az a kérdés, hogy mi ebben az újdonság.

A CEBR elemzői szerint az ad igazán okot kevés ünneplésre, hogy egyetlen győztes párt programjában sem az olasz gazdaság régi keletű szerkezeti problémáinak megoldása áll a központi helyen.

Ezredfordulós szinten a GDP

Az olasz hazai össztermék (GDP) alig haladja meg az ezredfordulón mért szintet, és még mindig nem lábalt ki teljesen a globális pénzügyi válság utáni kettős mélypontú recesszióból. Az olasz bankszektorban mindeközben nem szűnnek a bajok, és az államadósság-ráta a hazai össztermék 130 százaléka – sorolják a CEBR londoni elemzői.

A ház szerint az olasz gazdaság egyelőre viszonylag tisztes, 1,5 százalék körüli éves ütemben növekszik, de ezt is abban az összefüggésben kell nézni, hogy a lendületes euróövezeti és amerikai növekedés táplálja az olasz export iránti keresletet.

Mindehhez járul az euróövezeti jegybank elkötelezettsége a monetáris enyhítés mellett, és ezek a tényezők tartják alacsonyan az olasz állampapírok kockázati hozamfelárait. Még az EU-szkeptikus pártok jelentős előretörése is csak nagyon mérsékelten emelte az olasz kormány hitelköltségeit – hangsúlyozzák a CEBR elemzői.

A ház szerint azonban valószínűtlen, hogy ezek a kedvező körülmények hosszabb ideig fennmaradnak. Az amerikai gazdaság a történelem egyik leghosszabb növekedési ciklusában jár, és már vannak olyan piaci vélemények, amelyek 50 százalékra teszik a két éven belüli amerikai recesszió esélyét.

Megtorpanhat a világkereskedelem növekedése

Donald Trump amerikai elnök bejelentése az acél- és alumíniumimportra kivetni tervezett egyoldalú vámokról alátámasztja azokat a félelmeket is, hogy a világkereskedelem lendületes növekedése véget érhet, és ez lassíthatja az euróövezeti növekedést.

Ráadásul az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve és a Bank of England – a brit jegybank – valószínűleg folytatja a monetáris szigorítást, és az EKB is alaposan meg fogja vizsgálni, hogy 2019-ben vissza lehet-e vonni a monetáris ösztönzési lépéseket – jósolják a CEBR londoni elemzői.

A ház szerint az olasz gazdaság olyan gyenge lábakon áll, hogy ha e három forgatókönyv közül bármelyik kettő egyidejűleg valóra válik, az recesszióba sodorhatja Olaszországot, és ennek súlyos következményei lennének Olaszország államadósság-szolgálati képességére.

Emelkedő kamatok és recesszió

A CEBR tanulmánya szerint mindezek alapján nem nehéz elképzelni a recesszióval és az ezzel egyidejűleg emelkedő kamatokkal jellemzett olasz gazdasági forgatókönyvet. Ez a forgatókönyv komoly kérdéseket vetne fel Olaszország további euróövezeti tagságával kapcsolatban is, mivel az olasz kormány már régen felélte teljes költségvetési mozgásterét.

A CEBR elemzői szerint ha az olasz gazdaságot nem sikerül magasabb növekedési pályára állítani – márpedig az elmúlt húsz év tapasztalatai azt sugallják, hogy ezt nehéz lesz elérni -, akkor Olaszországban ismét teljes körű államadósság-válság alakulhat ki, amely valószínűleg az egész euróövezet puszta létét is veszélybe sodorná.

A cég szerint “Berlinnek és Brüsszelnek erre oda kellene figyelnie”.

Megismétlődhet a 2013-as politikai patthelyzet

Egy másik nagy londoni gazdasági-pénzügyi elemzőház, az Oxford Economics is azt emelte ki hétfői helyzetértékelésében, hogy Olaszországban – az euróövezet harmadik legnagyobb gazdaságában – nem számít újdonságnak a politikai patthelyzet. Erre 2013-ban is volt példa, amikor Enrico Letta akkori miniszterelnöknek két hónapjába telt, hogy bizalmi szavazással lehetőséget kapjon egy új koalíció kialakítására.

A piacok akkoriban meglehetősen negatívan reagáltak erre, a tízéves olasz állampapír felára 40-50 bázisponttal emelkedett a hasonló futamidejű német Bund felett, és a részvénypiacok estek. Igaz, hogy 2013-ban az EKB még nem folytatott mennyiségi enyhítési ciklust, amely támogatást nyújthatott volna az olasz gazdaságnak – fejtegetik hétfői tanulmányukban az Oxford Economics londoni közgazdászai.

A ház szerint azonban az a tény, hogy a centrista és mérsékeltebb pártok nem szerepeltek jól az olasz választásokon, a jövőbeni költségvetési és gazdaságpolitika szempontjából azt valószínűsíti, hogy a következő olasz kormány nem használja ki a jelenlegi kedvező gazdasági klímát az olasz államadósság-ráta érdemi csökkentésére, jóllehet Olaszország adósságterhe a második legmagasabb az euróövezetben Görögországé után.

Az Oxford Economics közölte: egyelőre nem módosítja az idei és a jövő évi olasz növekedésre adott, 1,5, illetve 1,1 százalékos GDP-bővüléssel számoló előrejelzését, de megteszi, “amint a por leülepszik”. és ismertté válik a következő olasz kormány összetétele.

Forrás: MTI

Címkék
Close